MIT CSINÁL ÉS MIT NEM A HAARP?




Az alaszkai Gokona területén felépített kutatóállomás, a HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program vagyis Magas Frekvenciás Aktív Sarkifény Kutató Program) a naptevékenység által a földi ionoszférára kifejtett hatásokat vizsgálja. Létesítésének gyakorlati célja az volt, hogy az ionoszféra zavarainak pontos okát tanulmányozzák, mivel ezen zavarok miatt a rádiós kommunikációban is zavarok keletkeznek. A helyszín kiválasztását az indokolta, hogy az alaszkai régióban a sarki fények rendszeresen jelentkeznek, jól észlelhető jelenségként kísérik a napból érkező részecskeáram földünk légkörével és magnetoszférájával való kölcsönhatását. A HAARP segítségével az úgynevezett geomágneses viharok testközelből tanulmányozhatóak - már ami a rádióhullámokra kifejtett hatást illeti. E kutatások segítségével arra törekednek a tudósok, hogy olyan rádiós kommunikációt fejleszthessenek ki, ami a geomágneses viharok idején is megbízhatóan működik. Természetesen nem a kereskedelmi rádiók zenés koraesti műsoráért aggódnak, hanem elsősorban a közlekedés (légi- és tengeri) irányításáért felelő helyzetmeghatározó egységek adatforgalmáért. Mivel a közlekedésirányításnak stratégiai jelentősége is van (gondoljunk a nagy találati pontosságú irányított lövedékekre, vagy a jól ismert automata kémrepülőgépekre, ezekhez elengedhetetlen a rendkívül precíz helyzetmeghatározás), így a HAARP kutatásaiban részint az amerikai hadsereg is részt vesz, azonban nem egyedül az övék a program. Két részlegből áll a kutatás: a passzív megfigyelésből és az aktív rádiósugárzás viselkedésének vizsgálatából. A passzív megfigyelést úgy kell érteni, hogy a telepen elhelyezett mérőműszerekkel, vevőantennákkal folyamatosan, az év 365 napján keresztül regisztrálják a mágneses tér változásait, az ionoszféra viselkedését - a folyamatosan változó környezeti hatások tükrében. A regisztrált adatok közcélú adatok, bárki hozzáférhet ezekhez, illetve az adatok alapján igen nagy számú tanulmány jelent már meg szakfolyóiratokban.



A HAARP telephelye és a gyönyörű alaszkai táj


Az aktív megfigyelések során a telepen létesített rádióadók segítségével meghatározott körülmények közt kis ideig rádiójeleket sugároznak, majd ezek viselkedését vizsgálják az adott körülmények tükrében. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy a vizsgálat során nem az egyébként nem tudományos precizitással működtetett átlag földi rádióadók jeleinek az ionoszférán való áthatolását, visszaverődését, elnyelődését kell mérni, hanem irányított, tudományos kísérletekben megkívánt pontosságú rádióadásokét. Az így sugárzott rádiójelek fizikai tulajdonságai tökéletesen ismertek tehát, a kísérletekből levont következtetések is hasonlóan nagy pontosságúak lesznek - vagyis a gyakorlati hasznosítás nem feltételezéseken, hanem tényenek alapul. A HAARP működésével kapcsolatosan számos, bolygónk körül keringő műhold méréseit is felhasználják a kísérletekhez, így az ionoszféra viselkedését nemcsak a felszínről, hanem a világűrből is figyelemmel kísérhetik a kutatók. A fentiekből talán kitűnhet, hogy jól összehangolt tudományos kísérleteket végeznek a rádióhullámok mérésének segítségével, ehhez azonban alapos tervezés is szükséges. A kísérleteket, amelyekben az aktív rádiósugárzást is felhasználják, jóelőre lefektetett elvek és módszerek alapján, meghatározott időpontokban lehet csak elvégezni, amikor minden résztvevő egység erre van programozva. Az ilyen aktív rádiósugárzással járó kísérleteket évekre előre lefoglalt időpontokban végzik, így lehetséges a földi műszerek és pl. a résztvevő műholdak megfelelő programozásának összehangolása. A légkörünk felépítéséről egy rövid írást érdemes átnézni, ha valaki nem járatos ezen területen, segíti a folyamatok megértését.


Az alaszaki táj felett a sarki fény lobogó selyme hullámzik, Joshua Strang fotója APOD volt 2007.04.09-én


A HAARP környezeti hatásai: a telep tervezésekor a különféle engedélyek beszerzéséhez részletes környezeti tanulmányokra volt szükség mind a létesítmény megépítése kapcsán, mind annak majdani működtetéséhez. A környezeti tanulmányok egyetlen negatív hatást találtak csak, mégpedig a telep területén lévő élővilág érintetlenségén esett károkat. Ez nem más, mint ami bármely korábban érintetlen területen folytatott építkezés során kialakul, hiszen az ott élő vadak és növények a bolygatás hatására elveszítik az élőhelyüket, ugyanez törtáénik, ha felparcelláznak egy domboldalt és ott engedélyezik a kiskertek, hétvégi házak építését. Semmi egyéb olyan hatást nem találtak a tanulmányok során, ami az ott élő állatokra, növényekre és a közelben élő emberekre bármilyen negatívummal járna.


Alaszkai vadvirágok



A HAARP összeesküvés-hívek szerint a sugárzott rádiójelek segítségével kétféle dolgot hoznak létre:

- befolyásolják az időjárást, földrengéseket és hasonló természeti jelenségeket idéznek elő
- módosítják az emberek tudatát


Amellett, hogy mindkét esetben olyasmiről van szó, amit az emberek valóban képesek létrehozni, egyiket sem a HAARP rádióadója segítségével teszik.


Évtizedek óta ismert tény, hogy az időjárást helyi szinten lehet befolyásolni, erre vannak pl. a jégeső elhárító lövedékek, amelyek segítségével a kialakuló zivatarfelhőbe kondenzációs magvakként szolgáló anyagot juttatnak fel. Ennek segítségével elérhető, hogy a pusztítóan nagy méretű jég helyett egészen apró, a mezőgazdasági károkat minimális szinten tartó jég, vagy csupán eső essen - helyi szinten. Hasonló elven működnek azok a rakéták is, amelyekkel például a pekingi olimpia megnyitójára, vagy más, hasonló, sok embert megmozgató, nagy jelentőségű eseményre a várható esőzést elhárították - pusztán azzal, hogy a közelgő felhőzetet a célhelyszín ELŐTT esőzésre késztették elkerülve ezzel, hogy a célhelyszínen a rendezvény esőbe fulladjon. Itt is lokális hatásról van szó, amit csak az adott helyszín közelében lehet alkalmazni mechanikai beavatkozással, a felhőzetbe juttatott anyagokkal. Nem lehet egy felhőt rádióhullámokkal rávenni arra, hogy itt vagy ott bocsássa ki csapadékát, hiszen a rádióhullámok nem képesek kondenzációs magvakként szolgálni. Ha így volna, akkor a meteorológiai szolgálatok által világszerte használt csapadékintenzitás-mérő radarokkal is lehetne befolyásolni a csapadékot, egyszerűen, olcsón. Mi sem lenne jobb, mint egy aszályos térségre irányítani a csapadékot hozó felhőket rádióhullámokkal - ez azonban nem lehetséges. A HAARP sem képes rá, se a solti rádióadó, se más.


Kínai rakéta, mellyel a felhőkbe kondenzmagokat juttatnak, hazánkban is évtizedekig működőtt az ezüstjodid rakéták segítségével a jégesőeelhárítás



Földrengéseket emberi hatással létrehozni szintén képesek vagyunk, ez a tény ismét olyan, amiről évtizedek óta tudomásunk van. Ahhoz, hogy egy földrengés kipattanjon, arra van szükség, hogy a felszín alatti kőzetrétegekben fizikai változások álljanak be, feszültség halmozódjon bennük, ami aztán a kőzet rugalmatlansága okán rengésekként vezetődik majd le. Ha valahol nagyszabású építkezést kezdünk, például hatalmas víztározót hozunk létre, a víztározóba kerülő hatalmas mennyiségű víz tömege képes az alatta elhelyezkedő kőzetrétegekre kifejtett nyomást növelni, ezzel megváltoztatni a víztározó létesítése előtti természetes egyensúlyi viszonyokat. Ilyen esetekben számtalan kisebb földrengést lehet regisztrálni a tározó környékén, ezek szerencsére általában csak a műszeres mérésekkel felfedhetőek, de néha előfordulnak nagyobb, az emberek által érzett rengések is. Hasonló a helyzet a föld alatti víztartó rétegek megbolygatásával, ez esetben a korábban a kőzetek hézagait kitöltő víz biztosította állandó (vagy közel állandó) nyomás változik meg, ha onnan kiszivattyúzzák a vizet, vagy fordítva: bepumpálják a mélybe. Ennek a nyomásváltozásnak a hatására is hasonlóan kis erejű rengések pattannak ki. Közismert ma már, hogy a geotermikus energiát kihasználó erőművek környékén megszaporodnak a rengések, pontosan azok okból, hogy a mélybe pumpált nagy mennyiségű hideg víz megváltoztatja a nyomásviszonyokat és így a kőzetekben lévő feszültséget. Néhány, ezen ismeret híján lakott területre épített (elsősorban kísérleti üzemű) geotermikus erőművet be is zártak a kialakult rengések keltette félelmek miatt!


Geotermikus erőmű alatt létrejövő kisebb földrengések


Lakatlan vidéken persze ennek nincs hatása az emberekre, így például Izlandon a Hengill-régióban létesült geotermikus erőműnél a regisztrált földrengések jelzik, mikor pumpálják a talajba a hideg vizet az erőműnél. Egy jól tervezett, a helyi kőzetviszonyokat kellően ismerő alapokon épített erőmű soha nem fog lakossági problémákat okozni. Helyi földrengéseket elő lehet idézni bányászattal is, hiszen ezzel is megbolygatjuk a felszín alatti rétegek nyomásviszonyait; ilyen eset történt pl. földgázkutak üzembe helyezése kapcsán Üzbegisztánban (a szénhidrogének kinyerése során ha csökken a mező nyomása, mesterségesen pumpálnak be a föld alatti rétegek nyomását növelendő pl. vizet, s ennek segítségével tudják a felszínre hozni a lenn még igen nagy mennyiségben, de kis nyomáson lévő gázt, kőolajat). Szilárd anyagok, pl. szén bányászata során a bányajáratokból folyamatosan szivattyúzni kell a vizet, hogy a munka is folyamatos lehessen, ilyen esetekben is megváltoznak a lenti nyomásviszonyok és kipattanhatnak földrengések, erre példák elsődlegesen a hatalmas léptékű kínai szénbányászat kapcsán ismertek. Különös figyelemmel kell eljárni tehát egy tektonikailag csak kissé is aktív területen, ha emberi beavatkozások történnek, akár építkezés, akár bányászat miatt turkálunk a földben vagy helyezünk a felszínére a korábbinál sokkal nagyobb tömegű dolgokat.


Az izlandi Hengill geotermikus erőmű alatt kipattant rengések pontosan akkor keletkeznek, amikor az erőműből a "fáradt" hideg vizet visszapumpálják a talajba, a piros és narancs pöttyök jelzik a kipattant rengéseket


Kérdés persze, hogy a HAARP rádióhullámaival miként is kellene előidézni a földrengéseket? Lehetséges-e megváltoztatni rádióhullámok segítségével olyan fizikai viszonyokat, mint a tömeg vagy a nyomás? Tudunk rádióhullámok segítségével odébbtenni egy bőröndöt például (ami nem túl nagy tömeg, ugye)? Nem, semmi ilyesmit nem tudunk tenni!


A rádióhullámoknak hívott elektromágneses sugárzás egy bizonyos hullámhosszak / frekvenciák közti tartományt jelenti a teljes elektromágneses sugárzási spektrumban. Különféle frekvenciáit más- és más célokra használjuk ezek eltérő hatásai miatt. Közismert a mikrohullámú sütő, amelyben a mikrohullámok 2,45 GHz frekvenciájú sugárzás segítségével melegítik fel a sütőbe helyezett élelmet. A mikrosütő hullámai kb. 2,5-3 cm mélyen hatolnak be az ételbe, ekkora rétegben tudják kifejteni a közvetlen melegítő hatásukat. E hatás úgy jön létre, hogy a váltakozó elektromos mező az élelemben lévő dipólus molekulákat (a molekula egyik vége pozitív, másik vége negatív elektromos töltésű) megpörgetik, mivel e molekulák az elektromos mező irányának megfelelően akarnak beállni, a mező váltakozása hatására kezdenek pörögni, s ezzel egymásnak ütődnek, s ezáltal hő termelődik. Természetesen e hullámok az élőlényekbe is képesek behatolni (kb. 1,7cm mélyen), s ott égési jellegű sérülést okozni, emiatt van a mikrosütők ajtajába építve érzékelő s emiatt képes csak csukott ajtónál üzemelni a készülék. Létezik fegyver is, ami ezen elven működik, az ADS-nek hívott "hőágyú", ez a fegyver a 95 GHz frekvenciájú rádióhullámot sugározza ki a cél felé, irányított, koncentrált módon. Ez a sugárzás csak a bőr legfeleső 0,4mm rétegét éri el, beljebb nem képes hatolni, a felső réteget mintegy 44-45 fok melegre fűti fel, ez a legritkább esetben jár bármilyen sérüléssel, viszont kellően fájdalmas ahhoz, hogy a hőágyú segítségével pl. megfékezzenek egy feldühödött tömeget - ha kellően vékonyan öltözött, mivel egy vastag télikabát például túl sokat elnyel a sugárzásból ahhoz, hogy az alatta lévő embert bármi kellemetlen érzés érje. A fegyvert éles helyzetben még soha nem alkalmazták.


Háztartási felhasználásra gyártott mikrohullámú sütő, 1967-től lehetett vásárolni az USA-ban ezt az átlag konyhában is elférő modellt. Korábban töbszáz kilós, szekrény méretű mikrosütők voltak, ipari felhasználásra.


Ez a 95 GHz frekvencia abba a tartományba tartozik, amit EHF vagyis extremely high frequency (extrém magas frekvencia) névvel illetünk, a tartomány a 30-300 GHz (vagy 10-1mm hullámhosszban nézve). A mikrosütő és a hőágyú példáján láthattuk, hogy az alacsonyabb frekvencia (mikrosütő 1,7cm) mélyebben hatol be az élő anyagba, a magasabb frekvencia sokkal kevésbé mélyen (hőágyú 0,4mm). Ez a tartomány az, amiben a mikrohullámú adattovábbítás is történik, például telefon, internet továbbítása olyan területekre, ahová a vezeték kiépítése gazdaságilag nem rentábilis, ennek az adattovábbítási módnak hátránya az, hogy például erősebb esőzés, sűrű köd vagy havazás során a jel oly mértékben szóródni fog, hogy az adott célállomáson már gyakorlatilag használhatatlanul gyenge lehet. Láthatjuk, hogy ennek az oka az, hogy a levegőben lévő eső / hó szemcsék mérete kb. azonos tartományú a sugárzott rádióadás hullámhosszával. (Ugyanilyen hatása van pl. egy vulkánkitörés hamuhullásának is, erre kiváló példa a Merapi 2010. őszi kitörése, amikor a helyi mentőalakulatok és a polgári védelem céljára használt amatőr rádiós kommunikációjában bekövetkező jelváltozásokból, adás gyengüléséből, sistergésből, recsegésből lehetett tudni, hogy a hegy mely részén van éppen hamuhullás.) A rádiósugárzás hullámhossza és a testbe való behatolása tehát ismert összefüggésben áll, a HAARP projekt keretében ELF (extra alacsony frekvenciájú) 3-30 Hz tartományú sugárzást használnak, (alapvetően ezt a frekvenciatartományt a tengeralattjárókkal való rádiós kommunikációra használják) melynek hullámhossza 100.000 - 10.000 kilométer, azaz NAGYON sokkal több, mint az emberi test mérete, ergo nincs fizikai hatása a testre, úgy megy át rajta (ha a test a sugárzás útjában van), hogy sem a sugárzás a testre, sem a test a sugárzásra nincs hatással. Az ELF mellett a HF (high frequency - magas frekvenciájú) rádiótartományban működik még a HAARP, ez esetben 3-30 MHz (100m - 10m hullámhossz) az érintett frekvencia. Bizonyára sokak előtt ismert, hogy ugyanezt a tartományt használjuk a hétköznapi mobilkommunikációban: CB-rádiókban, walkie-talkie-kban, nagy távolságú repülési- és légvédelmi radarokban, ezt használják a bolti áruk megjelölésére ráerősített lopásgátlókban, tenyészállatok azonosító bilétáiban és még számtalan egyéb hétköznapi esetben találkozhatunk vele. Ha a HAARP sugárzásától tart valaki, akkor a felsorolt hétköznapi eszközöktől, melyekkel minden bizonnyal valóban kapcsolatba kerül, miért nem tart? Miért nem arról születnek összeesküvés-elméletek, hogy a lopásgátlók sugározta rádiójelekkel befolyásolják a vásárlók agyát s ösztönzik őket arra, hogy egy adott terméket megvásároljanak? Valljuk be, ha létezne ilyen technológia, akkor ezt már RÉGEN kihasználták volna a kereskedők!!!


Bolti árucikkekre erősíthető lopásgátlók, a bolt kijáratánál elhelyezett vevőegység ezekből sugárzott rádiójelet érzékelve kezd el sípolni.


Az összeesküvés-elméletekben arról ejtenek szót, hogy az emberi agy elektromos hullámai (amelyeket az EEG berendezésekkel mérünk és jól ismerünk, bizonyos neurológiai állapotok, betegségek kiválóan diagnosztizálhatóak segítségükkel) ebben a tartományban vannak, így az elmélet hívei szerint hasonló hullámokkal befolyásolhatók is. Már csak az a kérdés maradt akkor nyitva, hogy hol van az emberi szervezetben az elektromágneses hullámok vételére alkalmas berendezés? Mi célból építünk akkor antennákat a rádiós kommunikációs eszközeink számára, ha az agy közvetlenül képes felfogni a rádiójeleket? De tegyük fel, hogy ez lehetséges volna valami, ma még ismeretlen úton.


EEG-vizsgálat során az agyunk által termelt elektromosságot mérik a képen látható speciális "sapkával" felfogott jelek segítségével. Az idegsejtek kommunikációjában alapvető fontosságú az elektromosság.


Így már csak az a kérdés, hogy az emberi szervezet miként választja szét a különböző kommunikációs csatornákat, és miért értelmezi az egyiket, és nem a másikat? Értsd: ha a HAARP sugárzásával befolyásolnak, akkor miért nem befolyásolnak a dunai hajók vízmélység-mérési jelentéseivel, vagy valamely kereskedelmi rádióban leadott slágerrel? Talán sokak számára ismerős, hogy a rádiós frekvenciák elosztását komoly tervezéssel lehet megoldani, nem megengedett, hogy egyazon frekvencián több adó is sugározzon, mivel ezek jelei így zavarják, gyengítik egymást. Ha a rádiókészüléken szeretnénk egy adót megkeresni, adók sokasága hallható egészen közel egymáshoz. Hullámhossztartománytól függően egészen nagy távolságból sugárzott adásokat is meghallgathatunk (gyerekkoromban, amikor hazánkban csak középhullámú rádióadások voltak, sokszor szórakoztam azzal, hogy igen távoli országok adásaira tekerem a készüléket s jókat nevetek a furábbnál furább nyelveken megszólaló műsorokon.). A mobiltelefonok és egyéb, adat- és jelátvitelre használt rádiós frekvenciák hasonlóképpen zavarják egymást: ha valakinél rádiós kapcsolaton érkezik az internet a házba, nem ritka, hogy egy másik rádiós jel zavart kelt, megszakítja az adatátvitelt, sávszélesség-ingadozást idéz elő. Ugyanez kicsiben is követhető, ha pl. wifi routeren osztjuk a családtagok közt az otthoni internetkapcsolatot, ez esetben is gyakran előfordul, hogy megszakad a jelfolyam, vagy egy szomszédnál üzemelő másik wifi eszköz bezavar a mi adataink áramába. A lakás különböző részein eltérő a rádiós jel erőssége attól függően, hogy hol van esetleg valami berendezésnek, építészeti megoldásnak (pl. falba épített fémhálók, rácsok) árnyékoló hatása. Olyan munkahelyeken, ahol a külső rádióadások kiküszöbölése létfontosságú a pontos munkavégzés szempontjából (nem az lenne a gond, hogy valaki munka közben hallgatja a Petőfit, hanem az, hogy a rádióhullám a használt, érzékeny műszereket zavarja), a munkaterületet speciális rádió-árnyékoló eszközökkel védik, ez gyakorlatilag ugyanolyan, mint a mikrohullámú sütő ajtajába épített fémrács, aminek köszönhetően a készülék belsejéből nem tud kijutni a sugárzás. Nem mindenhol van azonban lehetőség a hasonló védelemre, így például a meteorológiai csapadékradarok esetében sem, hiszen ezek pontosan a környezetből visszaérkező radarekhók alapján számítják ki, hogy egy adott csapadéktömb milyen intenzitású esőt produkál. Ha egy ilyen eset kapcsán zavaró rádiósugárzást is vesz a radar vevőegysége, az eredményül kapott kép igen megtévesztő! Erről az Országos Meteorológiai Szolgálat nemrégiben jelentett meg egy rövid cikket: Időjárási radarok zavarjelenségei Magyarországon


Egy svájci csapadékradar-hiba, a kör alakú mintázat NEM a HAARP műve, hanem különböző környékbeli rádióforrások által létrehozott jelzavarás.


Hasonló okból kialakuló radarjel-hibák természetesen más területeken (gyakorlatilag mindenhol) is vannak a világon, ennek számos példáját említik a HAARP-összeesküvés hívei különféle interneten terjesztett spekulációikban. A kerek, különböző szabályos mintázatot mutató struktúrák hasonlóak világszerte, ez azonban nem azért van, mert a HAARP azonos "besugárzással" próbál befolyást gyakorolni a világ különféle helyszínein, hanem azért, mert a meteorológiai radarok techológiája azonos világszerte - a jel feldolgozásában, finomításában, szűrésében vannak különbségek. Ilyen és ehhez hasonló jelhibákat már sok évtizeddel a HAARP megépítése előtt is észleltek, ekkor még elsősorban a radartechnika katonai felhasználása kapcsán. Közismert, hogy Nagy-Britannia a második világháború ideje alatt igen sokrétű és folyamatosan fejlesztett radarhálózattal próbálta meg előre észlelni a szigetországhoz közeledő támadó német repülőgépeket. Ezek a radarok azonban még távolról sem voltak olyan fejlettek, mint modern társaik, gyakorlatilag mindenféle akadályról visszaverődő jelet látott az operátor, (nem ritkán a radarekhót felerősítő és láthatóvá tévő mechanizmus maga termelte a hibákat az oszcilloszkóp képernyőjén) így nem volt ritka a hamis riasztás egy nagyobb madárraj esetében, ha az épp szolgálatban lévő operátor nem volt kellően gyakorolott a kapott képen megjelenő formák megkülönböztetésében. Ekkor még nem volt olyan technikai szűrő, ami az emberi tévedést kizárta volna, a radaroperátorok pedig leginkább az ügyes, gyors, precíz fiatal nők voltak, de korábbi, hasonló munkában nyert gyakorlat nélkül. Manapság a hasonló elvű légiforgalmi és légvédelmi radarok jele egy jól tervezett szoftveres szűrőn keresztülfuttatva kerül csak az operátor elé, így az évszakos madárvonulás vagy hasonló objektumok feltűnése már nem okozhat téves riasztásokat, no és persze az emberi operátor munkáját számos egyéb informatikai csoda is segíti ma már.


A II. Világháború idején az angol partok közelében felépített védelmi radarrendszer, a Chain Home és ennek későbbi, továbbfejlesztett változatai szolgálták a német légitámadások időben történő észlelését. Az operátorok kezdetleges műszerekből nyert jeleket értelmeztek és jelentették, ha a szigetország felé repülőraj - vagy tévedésükből adódóan madárcsapat - közeledett.


Az időjárási radarok esetében a szoftveres szűrés (lásd a fentebb linkelt OMSZ cikk) hivatott a más rádiósugárzók által adott hamis jeleket kiszűrni. Ha azonban belép egy új, korábbról nem ismert rádiósugárzó az adott radar körzetében, akkor az erre még nem felkészített szűrő sem képes annak a hamis jeleit levonni a valós jelekből, így fordul elő időről időre, hogy a világhálón szabadon hozzáférhető radarképek közt szabályos mintázatokat fedezhetünk fel. Egy kicsike logikával arra is rájöhetünk könnyedén, hogy amennyiben a HAARP sugárzása hozná létre ezeket a fura megjelenésű radarképeket, az összeesküvésben részt vevő szervek időben tudnának az adott térségben dolgozó állami meteorológiai szolgálatok felé kellő információt adni, aminek segítségével ezek a fals jelek SOHA nem kerülnének a nagyközönség "értő" szeme elé. A fals radarképek megjelenése pontosan azt bizonyítja, hogy NINCS ilyen összeesküvés!


A következő eset, amit a HAARP számlájára írnak, az a besugárzott ionoszféra segítségével a repülőgépekkel szétszórt káros vegyszerek irányítása a földfelszín felé. Ennél kevés képtelenebb ötlet született még az emberiség körében! Elsőnek vegyük azt a talán közismert tényt, hogy bolygónknak van tömegvonzása, azaz minden olyan tárgy, ami a közelében van, előbb-utóbb a felszínre érkezik (ha el nem ég persze a légkörben zuhanás közben - lásd meteorok). A leérkezést befolyásolja néhány dolog, így például a levegő sűrűsége (fékezi a zuhanást), a felhajtó ereje (kisebb méretű tárgyat képes lebegtetni, magasabbra is emelni, ám a hatásai ideiglenes), a szelek (vertikális elmozdulást eredményezhet, elodázva a felszínre érkezést), de ezek sem tarthatják örökké a légkörben azt, ami belekerült. Még egy olyan aprócska holmi, mint egy mikronos mérettartományú porszem, vagy páracseppecske is leérkezik. Modern mérésekkel könnyen követhető egy-egy ilyen légköri szennyező anyagszemcse útja, a légkörből való kiülepedése. Közismert, hogy nagyobb vulkánkitörésekkor nagy mennyiségű finom por és különféle gázok jutnak a légkörbe: ha ezek a sztratoszférába kerülnek, ott akár éveken át is kimutatható a jelenlétük, azonban egy mégoly hatalmas kitörés anyaga is visszaülepedik a bolygónk felszínére pár év leforgása alatt. Ha a kitörési felhő csak a troposzférába jut fel, innen akár napok vagy hetek alatt is ki tud ülepedni! Talán emlékszünk még az izlandi Eyjafjöll kitörésére, amikor a párezer méteres magasságban (ami a repülőgépek által használt magasság) terjengett a vulkáni por s emiatt néhány napra lezárták a légteret a felhő útvonalán. Ha a por nem ülepedett volna ki, akkor még most se lenne légiforgalom, illetve sose lehetett volna, hisz a Föld története során megszámlálhatatlanul sok vulkánkitörés szennyezte már porával, gázaival a légkört! Gyakorlatilag ülepedés nélkül mi se lehetnénk, mivel a sok poranyag miatt el se jutna a felszínre a napfény, fagyos és sötét világunk volna! Látható tehát, hogy nincs arra szükség, hogy bármilyen módon is a felszín felé kelljen mozgatni egy a légkörbe jutott anyagot, hiszen a tömegvonzás gondoskodik róla, hogy leérjen a földre az illető holmi! Mégis, tételezzük fel, hogy van ilyen törekvés és a HAARP ionoszférába irányuló rádiósugárzása segítségével akarunk valamit a bolygó túlsó felén elérni, becélozni. Ennek a technikai megvalósításához egy aprócska akadályunk lesz csupán: a légkörünk nem konstans, mindegyik magassági rétege folyamatosan mozog, áramlik (szelek), emelkedik-süllyed (napsugárzás, napszél hatására duzzad vagy összemegy).


A magasban fújó szelek az ott elhelyezkedő felhőkből, az ezeket alkotó miniatűr jégkristályokból gyönyörű szálas szerkezetű képződményeket hoznak létre, ugyanez történne egy mesterségesen feljuttatott anyaggal is - a szél elhordaná.


Ezt a mozgást semmilyen jelenlegi technikával nem tudjuk mérni még egy adott pillanatra vonatkozóan sem, mivel egy olyan nagy léptékű dinamikus rendszerről van szó, ami erőforrásaink számára elérhetetlen feladatot jelent! Ha az egyszerű időjárás előrejelzésre gondolunk, ami pusztán a felszíntől alig 15 km magasságig terjedő légréteg viselkedését hivatott előre megbecsülni, s ismerjük azt, hogy ez az egyszerűnek tűnő feladat is milyen sok nehézségbe ütközik hiába a szuperszámítógépekkel lefuttatott bonyolult előrejelző modellek, hiába a megszámlálhatatlanul sok betáplált mérési eredmény, egyszerűen nem tudunk tökéletes előrejelzést készíteni egy adott hely egy adott időpontjára. Minél közelebb vagyunk időben a mérések eredményeinek begyűjtése s a modellek számításainak lefutása tekintetében az adott, előrejelezni kívánt időponthoz, annál nagyobb pontosságú az előrejelzés. De egy összehangolt összeesküvéshez ennél SOKKAL több kellene. Nemcsak a troposzféra különféle fizikai mennyiségeit kellene folyamatosan és igencsak sűrű rácspontokon mérni, hanem a teljes, többszáz kilométeres vastagságú földi légkörét! Az ionoszféra állapota nagyban függ a napszél, a világűrből érkező sugárzások mennyiségétől, energiájától, így nem lenne elég a földi környezet mérése, hanem legalább a Föld és a Nap közti régió hasonlóan sűrű rácspontú mérései kellenének ahhoz, hogy egy adott - és mindenképpen közeli - időpontra meghatározhassuk a HAARP és a kívánt felszínre vetített pont közti várható légköri viselkedést, MINDEN magasságban! Ahhoz, hogy a HAARP sugárzását elméletben egy meghatározott pont fölé lehessen juttatni, ismerni kell az ionoszféra tágulását, a benne folyó vertikális mozgásokat PONTOSAN. Ezen felül ismerni kell a kívánt célterület környékének PONTOS időjárási alakulását, hiszen hiába megy oda a HAARP sugárzása, ha egy viharzóna miatt a célterületre nem tudnak berepülni a "kémiai csíkokat okozó" és "mérgező anyagokat szóró" repülőgépek, vagy ha a szél egyszerűen elsodorja a kiszórt anyagot…



A Napból kiáramló napszél mérésére már több műhold is van, de ezek sem tudnak pontos képet adni a légkörünkbe érkező töltött részecskék pontos mennyiségéről és helyéről.


Külön kérdés az, hogy a világűrből az ionoszférába érkező sugárzás energiája milyen mértékű a HAARP általi "besugárzáshoz" képest. A Napból bolygónkra évente 3.850.000 exajoule energia érkezik, ez napi szintre visszaszámolva kb. 10.548 EJ. Az egész világ teljes évi energiafelhasználása mindössze 474 EJ, vagyis naponta kb.1,2 EJ (2008-as adat). Ebben az összegben benne van a HAARP által felhasznált energia is… A 474 EJ energiafelhasználás mintegy 15 TW (terawatt, 10¹³ W)-nak felel meg. A HAARP egy alkalommal, ha teljes energiabedobással üzemel, 10 MW (10⁶ W) fogyasztású, az energiahatékonysága 45%, vagyis 4,5 MW sugárzódik a felsőlégkörbe. A besugárzás igen rövid ideig tart (részint a nagy energiaigény miatt), de így is láthatjuk, hogy mennyire elhanyagolható mennyiségű akár az emberiség energiafelhasználásával hasonlítjuk össze, s még szembeszökőbb, SOK NAGYSÁGREND különbség van a Napból érkező energiával szemben. Az esélyünk az ilyen besugárzás segítsésével végrehajtott bármilyen légköri módosításra kb. egyenlő azzal, mintha a Kínai Nagy Falat egy kolibri tollpihéjével akarnánk lerombolni. A légkörbe sugárzott energia egy része visszaverődik az ionoszféráról a föld felé, egy része kijut a világűrbe és csak egy kis töredéke az, ami távolra eljut az ionoszférában ide-oda "pattogva". Ezzel a légkört, időjárást módosító esélyünk a kolibritoll- Nagy Fal példáját fokozva kb. akkora lesz, mintha egy kolibritoll alatt megbújó tolltetű egyik lábízületével próbálkoznánk…




* * *




Lehet még sok más, az összeesküvés-hívek által kitalált módozat, amivel a HAARP vagy bármi, az emberi tudást kiterjesztő, fejlődésünket szolgáló kutatás, lehet teljesen más területén a tudománynak, mindig lesznek olyanok, akik azt vélik majd, hogy azok, akik a világot irányítják, pusztán a mi elpusztításunkra szervezkednek. Könyörgöm, ki fogja akkor eltartani ezeket az irányítókat, ha kiirtják a saját szolgáikat?? Legyünk eszünknél, emberek!





Képek forrásai:

www.iwm.org.uk
www.federmilben.de
www.alienexistence.com
wikipedia.org
www.haarp.alaska.edu
blog.dog-berry.com
dailymail.co.uk
hraun.vedur.is
www.businesspundit.com
wunderground.com
sohowww.nascom.nasa.gov

A HAARP honlapja: http://www.haarp.alaska.edu/

© Landy-Gyebnár Mónika 2012.