Az MCSE hagyományos év végi észlelési felhívására december 30-án napnyugtától terveztem az év végi órákat lehetőség szerint minél gazdagabb eredménnyel végigfotózni. A képek kattintva nagy méretben nézhetőek.

30-án alkonyat előtt a Jutasi út melletti kutyafuttatóról megfelelő szögben ment le a Nap, pont a székesegyház tornyai közt. A napnyugtát timelapse videón örökítettem meg:




Sajnos napnyugta után befelhősödött, így az estére tervezett ISS- és a további égboltfotózás elmaradt. 31-én hajnal előtt azonban ismét tiszta égbold fogadott.
Az első célpont a magasban fénylő Hold volt, ekkorra már jócskán tojássá fogyva világította ezüstfehérre a deres füvet.





A Holdtól néhány fokra az M44 (Praesepe, Jászol) halmaz állt, sajnos meglehetősen erős volt a holdfény, de azért ki lehetett hozni a halmaz halvány csillagait is:




Ez követően egy régóta tervezett, derült ám holdfényes éggel, alacsony érzékenységen (ISO 125) készült csillagíves kép következett. Egy órányi fotóból született a kép:




Az esti folytatást szerencsére rendkívül tiszta, száraz levegő s kiváló átlátszóság segítette. Napnyugta után kb. egy órával mentem ki a Látóhegyre, ahol a a délnyugati ég alját még megfestő alkonypír felett ragyogott a Mars. A bolygót szépen a kedvenc akácom ágai közé "tettem" s így készült el róla a fotó:




Ekkor a keleti égen egyre több csillag fénye gyúlt ki, már ekkor látszott, hogy igen kiválóak a körülmények! Amint elég sötét lett, a következő célpont, a C/2012 K5 Linear üstökös következett. Az üstökös igen könnyen megtalálható helyen volt, a Szekeres bétája mellett mintegy 6 fokra látszott.




Az üstökös igen gyorsan száguld az űrben, ezt érzékeni lehet két, kb. másfél óra távolságra készült fotón:




Ha már az üstökösnél fotóztam, a Szekeres szembetűnően fénylő Messier-objektumai sem maradhattak ki:




A képen látható objektumok bejelölve:




Érdemes egy pillantást vetni a keleti égboltra, ahol a téli csillagképek csodálatos szépséggel ragyogtak, a kép közepén a Jupiter szinte fénygolyónak látszik, s jól látható, hogy a még alacsonyan álló Orion-köd is igen szembetűnő. Mintegy 20-25 percen keresztül igen halvány derengést véltem látni a Bika mellett, ahol az állatövi ellenfény helye lenne, nem tudom, hogy az volt-e vagy sem, de egy pillanatig se csodálkoznék, ha az ellenfényt sikerült volna megfigyelnem. Sajnos fotón sehogy se sikerült megjelenítenem, azért a Látóhegy mégsem az Atacama!




A következő célpont a már ekkor a városi, nyugati, fényszennyes égrészen, ám még elég magasan álló Hattyú, azaz benne az Észak-Amerika-köd volt. Ez a szépen vöröslő emissziós köd szabad szemmel pusztán igen halvány derengés a Deneb mellett, szerencsére azonban a fényképezőgép jobban lát nálunk! A kép 45 fotó összegzésével készült, de egyedi képen is jól kivehető a köd. A szomszédos Pelikán-köd is látszik valamelyest, de ennek az alakja jóval kevésbé kivehető, mint az észak-amerikai kontinensre hasonlító köd. A két köd voltaképp egy köd, az őket elválasztó sötét sáv egy porköd, ami elnyeli a távolabbi fényt, meghatározva ezzel a két emissziós köd alakját.




Az ég kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint a város fölé áthúzódó Tejút sávja! A téli Tejút sokkal kevésbé látványos, mint a nyári megfelelője, de a sokszor párás téli időben így is ajándék a megpillantása. És már csak pár röpke hét, hogy a hajnali égen lassan felderengjen ismét a nyári...




Hamarosan érkezett az év utolsó ISS átvonulása. Meglehetősen alacsonyan szállt az űrállomás, nem is a legszebb égrészen, nem is túl fényesen, ám mindenképpen megérte megörökíteni. Az űrálomás átszelte a Fomalhautot (a képen középtől kicsitbalra, a kis villanyoszlop feletti fényesebb csík a csillag). Sajnos a körgyűrűn járó kocsik pofába világítottak, továbbá a képen még két másik műhold is áthúzott egyidejűleg.




A következő kép egy "kisbolygó" panoráma, ami nagy személyes kedvencem, igen látványossá tud tenni egy viszonylag egyszerű képet is. Nem bonyolultabb megcsinálni, mint bármilyen körpanorámát, mindösszesen arra kell ügyelni, hogy a talaj is megfelelő arányban kerüljön az összeillesztendő képekre. Jelen esetben a helyzetet még érdekesebbé teszi, hogy igen jól látni a képen a nyugati, város feletti égrész iszonyú fényszennyét a keleti égrész sötétségéhez viszonyítva. A csupasz fák körvonalai teszik izgalmassá a látványt.




Még holdkelte előtt szerettem volna a gyönyörű téli csillagképekkel és a kedvenc akácommal is képet csinálni, s némi szerencsémre egy kicsike, de elég fényes (szemre -1 magnitúdós lehetett) meteor is beleesett a képbe. Az északkeleti horizonton a bokrok mögött már dereng a kelni készülő Hold fénye.




A következő kötelező objektum a Fiastyúk volt, egy 20 fotós sorozatból összegzett kép született, amin már láthatóak a fiatal csillagokat övező kékesen fénylő ködök is.




Nem maradhatott ki az ekkorra már a fenyők fölé emelkedett Orion ködös, középső területe sem. A kép 200 fotó összegzésével készült, s ennek köszönhetően olyan, számomra, szabadszemes észlelő számára egzotikus objektumok is láthatóvá váltak, mint a Lófej-köd és a Láng-köd.




Ismét csak a kiváló átlátszóság bizonyítéka, hogy ugyanez az égrész egyedi fotón is igen látványos, bár itt szépnek csak az M42 - M43 párosát nevezném, a halványabb ködösségek épp csak derengenek.




Ne feledjük azt sem, hogy a teljes csillagkép is igen látványos, sokak kedvence, s olyanok is jól ismerik, akik egyébként nem kimondottan csillagászat-fanatikusok. A fenyőket a városban ekkor már teljes erővel lődözött tűzijátékok fénye világította meg a szokásosnál is jobban, kiemelve a tűlevelek ragyogó sötétzöldjét.




A városban a mulatozók még egy valódi UFO-észlelésről is gondoskodtak. Látványa alapján minden valószínűség szerint egy kis kínai lámpás repült át az égen, narancsos, fluktuáló fényű és lassú röptű volt. Mintegy 6-7 percen át lehetett látni, ahogy elúszik észak felé, majd kialszik a fénye. Később még két hasonló objektumot láttam a város fölőtt felemelkedni és elszállni.




A Hold ekkorra már a hegy túloldalán lévő bokrok fölé emelkedett, az égboltot világoskékre színezte, s eltüntette a halványabb csillagokat is egyúttal. Néhány cirrusz is közeledett, ami megerősítette a döntésemet, hogy el kell induljak lassan hazafelé. Holdfényben is szép volt az ég, persze!




A cirruszok azért még az év utolsó légköroptikai jelenségével megajándékoztak, halvány de szép színes mellékhold alakult ki. Sajnos ekkor már a hegy aljánál jártam, így a képbe a villanyoszlopok is bekerültek.




A cirruszok egyre magasabbra emelkedtek, a mellékholdból kissé elterülő. halvány 22 fokos halóív szeletkéje nőtt.




Mielőtt átkeltem volna a körgyűrűn, még néhány közeli tűzijátékot próbáltam használható képen megörökíteni. Egyiken a lenyugodni készülő Delfin mellett robbant a rakéta




A város felett ekkor már sűrű füst gomolygott, ami egyre inkább felkúszott a Látóhegy felé is, a városi fények által narancsvörösre festették a füstöt. Egy kis tűzgömböket produkáló tűzijáték közben egy új, ideiglenes csillagképet rajzolt az égre. A csillagképnek Répás György barátom az igen találó "Kutyaijesztő" nevet adta.




Éjfélre a várost sűrű köd borította be, így a hajnali órákra tervezett további észlelés elmaradt, de így is elégedett vagyok, hiszen alig néhány óra alatt igen sok látványosságot sikerült megpillanatanom és megörökítenem. Méltó zárása volt a 2012-es észlelőévnek!



© Landy-Gyebnár Mónika 2012.